2007. február 12., hétfő

Tamura sensei újévi köszöntője

Akárcsak az elmúlt év, úgy tűnik, az idei év is tele lesz nehézségekkel. Hozzon bár jót vagy rosszat, továbbra is mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy újragondoljuk cselekedeteinket és újraszervezzük életünket, hiszen a népességszám növekedő tendenciát mutat, az éghajlat tovább melegszik.

Minden elvakult gondolat előbb-utóbb háborúhoz vezet. A tudomány és a politika, amelyekről azt gondoltuk, hogy az emberiség javát hivatottak szolgálni, lelepleződnek egy olyan gazdaságon alapuló társadalom alapjaként, amelyből a belélegezhető levegő, az ivóvíz, a táplálék és a fosszilis energia hiánya, valamint légszennyezés származik.

Szüntelenül ütik fel fejüket ismeretlen eredetű betegségek és a modern tömegközlekedés okozta balesetek is gyakoriak. Nem tudjuk ellenőrzés alatt tartani a túl nyilvánvaló társadalmi egyenlőtlenségekből fakadó bűnözői magatartásformákat. E pillanatban, amikor az egész emberiség a tönk szélén áll, vannak még emberek, akik úgy gondolják, hogy egy atombomba, amely emberek százezreit pusztíthatja el a pillanat töredéke alatt, az ő előnyükre válhat.

Sürgősen meg kell fékezni az ilyen magatartást.

A hagyományos nevelésnek szerepe volt abban, hogy kontrollálja az ember vágyait és féken tartsa azokat. Figyelmünket azonban oly mértékben összpontosítjuk a matematika, a biológia és a fizika területén elért eredményekre, hogy eközben megfeledkezünk az etikáról, a társadalmi magatartás és az udvariasság alapvető szabályairól; arról, hogy ne használjuk ki a gyengéket, hogy ne vegyük el azt, ami megkísért minket, miközben az nem a miénk, hogy ne viselkedjünk szégyenletesen. A nevelés, amit kaptunk a családban és az iskolában, elveszett. Hatékonyabbá, egyszerűbbé és gyorsabbá akartuk tenni a dolgokat, így mindent gépesítettünk, elektronizáltunk. Az eredmény: már nem tudunk sem helyesen írni, sem helyesen kifejezni magunkat és a szavak elvesztették értéküket. Minél tökéletesebbek a gépek, annál inkább rabszolgáikká válunk és paradox módon megnő függőségünk is feléjük.

Erre a pontra eljutva, örömmel állapíthatjuk meg, hogy egy olyan mozgalom kezd kirajzolódni, amely megmutatja az utat a biztos öntudatra ébredés felé. Nem bízhatjuk rá magunkat kormányokra, politikusokra, tudósokra; saját magunkban kell keresnünk az erőt a változtatásra, öntudatra ébredésünk által. Mindezt olyan kis dolgokkal kell kezdenünk, amelyek közvetlenül érintenek minket. Fontos, hogy ne tévedjünk a célt illetően. Nem arról van szó, hogy eltöröljük a rosszat, hanem egész egyszerűen arról, hogy megpróbáljuk megérteni társaink hibáit és jó tulajdonságait. Lényeges, hogy meg tudjuk ítélni, mit kell kiküszöbölnünk, mit kell megőriznünk, mit kell megújítanunk és milyen mértékben.

Amikor személyes érdekről van szó, nagyon könnyen tévútra kerülhetünk saját magunk megítélésében. Az aikido mindennapos gyakorlatának célja, hogy finomítsa ezt az ítélőképességet.

Mindannyiunk szívében lakozik egy angyal és egy démon. Emberré válni annyit tesz, hogy tudjuk, melyik pillanatban adhatunk hangot az egyiknek, melyik pillanatban a másiknak.

Szívemből kívánok Önnek/Önöknek Boldog Új Esztendőt!

N. Tamura