A tatamin

A shinto vallásban létezik egy szimbólum, a torii. Ez egy kapu a hétköznapi világ és az istenek világa között. Ilyen kaput sok helyen megtalálni szerte Japánban és bár sok helyen egy szentély, vagy kolostor bejáratához építik, előfordul az is, hogy egy torii csak úgy magában áll a természetben. Bármelyik végéből átsétálhatsz a másikba és mégis egy másik, szent világban találod magad és arra is rájöhetsz, hogy igazából az egész világ szent, a kapu csak emlékeztet a tényre.

A dojo kapuja, a terem bejárata és végső soron a tatami széle is egy ugyanilyen határ. Egy választóvonal, ami tudatosítja, hogy azt átlépve egy másik világba kerülünk. Segít ráhangolódni a gyakorlásra, a befogadásra. Emlékeztet, hogy a kinti gondjaidat nem szabad behoznod.

A tatamin egyformán öltözünk és egymás mellé ülünk le a kamiza elé. Ezzel azt is jelezzük, hogy egyenlőek vagyunk. Itt nem számít, hogy ki az idősebb, ki a gazdagabb, ki a tanultabb, ki a férfi és ki a nő. Az számít, hogy mit tudsz megmutatni a tudásodból. Mindenki mindenkivel gyakorol és mindenki mindenkit tisztel. Nézeteltérésnek a tatamin nincs helye. Odakint lehet az ellenséged, de a tatamin vele is tisztelettel kell bánnod. Ahogy halad az ember az Úton, ezekre időről-időre emlékeztetnie is kell magát.

Nagyon fontos, hogy megértsük: a feladatunk az, hogy a tatami világát, az ott tanultakat vigyük ki az életbe és ne a mindennapi gondokat hozzuk fel a tatamira. Ebben sokat segítenek a rituális mozdulatok. Ahogy átöltözöl az öltözőben, ahogy megmosakszol, ahogy elrendezed az eszközeidet, ahogy felkötöd a hakamát, ahogy fellépsz, leülsz, meghajolsz és felállsz a tatamira lépéskor, ahogy könnyedén bemelegítesz, ez mind-mind azt segíti, hogy ráhangold a tudatodat az edzésre és a szakavatott szem számára meg is mutatja, hogy mennyire állsz készen a gyakorlásra. A mozdulatoknak egyszerűnek, könnyednek és hatékonynak kell lenniük, ez adja a szépségüket.

A hétköznapi edzések nem szoktak hosszúak lenni. 1-2 órát vesznek el az életedből. Törekedned kell arra, hogy az az idő, amit az edzésen töltesz a lehető leghasznosabban teljen el. Figyelned kell minden mozdulatodra, még arra is, hogy hogyan választasz partnert, hogyan ülsz le egy technika bemutatása közben, vagy hogyan igazítod meg a felszerelésed. Ne értsd félre, nem templomi áhitatra van szükség, hanem egyszerű koncentrációra. Csak arra kell koncentrálnod, amit éppen akkor csinálsz, könnyed figyelemmel, nem erőltetve semmit.

Ha ezt ki tudod vinni a hétköznapjaidba, már nyertél a gyakorlással.

A fotó Okinawa Soba képe a Flickr-ről.

Farsangi kurzus - Molnár János - Karaoke parti

A buliról már tudtok, de megérkezett az azt megelőző kurzus kiírása is.

Aki nem ismeri őt: Molnár János egyesületünk Aikido szakosztályának technikai vezetője. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ő tanítja a hozzám hasonló oktatókat és az ő irányítása alatt dolgozzuk ki a HBSE kyu vizsgarendszerét. Jelenleg rendszeres edzéseket csak klubvezetőknek és haladó tanítványaiknak tart, így a mostani kurzus remek alkalom, hogy megismerjétek a mesteremet.

János az Aikido mellett sokáig foglalkozott iaidoval, jodoval és battodoval is, a kard- és általában budo-szemlélet áthatja a tanítását. János nagy hangsúlyt fektet az alapok erősítésére és a gyakorláshoz megfelelő könnyed, de mégis fegyelmezett hangulat megteremtésére. Őszintén remélem, hogy egyre többen csatlakozhattok a rendszeres edzéseihez is, ahogy néhány hakamásunk már most is teszi.

Kiírás a HBSE naptárban