Ilyenkor jellemzően két kérdés merülhet fel az emberben és az, hogy melyikre keressük először a választ, nagyban befolyásolja a hozzáállásunkat az új, vagy ismeretlen dolgokhoz.
A lelkes tanuló, aki pozitívan és bizalommal telve közelít az ismeretlenhez elsősorban azt a kérdést teszi fel, hogy "Hogyan?". Hogyan csinálja ezt a Nage és az Uke és hogyan tudom én is megcsinálni ugyanezt?
A kétkedő megfigyelő, aki negatívan, bizalmatlanul áll a témához egy másik kérdést tesz fel: "Miért?". Miért csinálják ezt így, miért nem lehet úgy, ahogy azt megszoktuk?
Az edzéseken és az életben is ez a két kérdés határozza meg a hozzáállásunkat. Végső soron mindkét kérdésre meg kell találni a választ, a pozitív és negatív hozzáállás valamilyen arányban mindenkiben természetesen jelen van. Viszont óriási különbséget eredményez, hogy milyen sorrendben tesszük fel ezeket a kérdéseket, a pozitív és negatív érzés milyen arányban van jelen a gondolatainkban.
Az, aki először a hogyan-ra keresi a választ, a klasszikus japán tanulási módszert követi, tiszta szívvel és nyíltan áll az új tudáshoz. Utánozni fog és csak menet közben, a saját érzéseit megfigyelve keresi az okokat. Az őszinte gyakorlás közben szerzett tapasztalatok alapján később tudni fogja, hogy mi a lényege a gyakorlatnak, mit miért csinálunk és egyáltalán mit kell és mit nem kell leutánozni az alkalmazás közben a látottakból.
Aki először a miért-re akar választ, az nem is magában keres, hanem várja, hogy valaki - jellemzően a tanár - meggyőzze arról, hogy neki ezzel érdemes foglalkoznia és csak ez után adja be a derekát esetleg. Ezzel rengeteg időt veszteget; a sajátját és a tanárét is.
Érdekes módon a kezdőkre inkább jellemző a pozitív hozzáállás, a "hogyan" keresése. Ez maga a Shoshin, a kezdők szelleme, a nyílt, tiszta érdeklődés, az üres papír, ami alig várja, hogy írjanak rá, a kiürített edény, amit tele lehet tölteni az új tudással. A Shoshin az, ami a tapasztalattal, a felhalmozódó tudással elkopik a haladó gyakorlóban - tisztelet a kivételnek. Ő már kialakított egy rendszert a tanultakból és fél azt megbolygatni, kicsavarni, lerombolni és újraépíteni. Nem akarja megváltoztatni azt, ami szerinte már készen van. És ő készen van, hisz le is vizsgázott belőle. Esetleg még hajlandó hozzáadni ezt-azt, de a meglévőt nem szívesen piszkálja, ezért elsőre mindent megkérdőjelez, mindent letesztel fejben és akár a gyakorlatban ahelyett, hogy elfogadná a maga teljességében és az összes kételyére saját magában keresné a választ a gyakorlás segítségével.
Figyeld meg magad, hogy amikor új feladatot kapsz a munkádban, vagy egyéb hasonló élethelyzetben, akkor mi az első kérdés, amit felteszel. Ha érdekes számodra a téma, akkor egyből azon agyalsz, hogy hogyan tudod megoldani a feladatot.
Ha viszont nem szívesen fogsz bele, akkor inkább azt kérdezed, hogy miért kell ezt neked megcsinálni és azt keresed, miért nem működik az, amit megoldásként felvetettek.
Amikor csak teheted, próbáld a felmerülő miért-et félretenni és tiszta szívvel hozzáállni az újdonsághoz. A dojo barátságos légköre segít a bizalmatlanság eloszlatásában. Az őszinte és lelkes gyakorlótárs partnered lesz a hogyan megtalálásában. És később, amikor megtapasztaltad a hogyan-t, szinte magától adódni fog a válasz a miért-re is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése