Eddigi legmozgalmasabb évünk

A karácsonyi edzésünk után Laci úgy kezdte köszöntőjét, hogy azért szereti a Kokoro edzéseit, mert olyanok vagyunk, mint egy jó tévésorozat: minden évadban van valami új, amitől a történet feszes tempójú és izgalmas marad, amiért érdemes tovább nézni minden egyes epizódot.

Kokoro Aikido Budapest 2018-as évzáró csoportkép

Bár vicces a hasonlat, de szerintem nagyon is találó. Valóban sokat dolgozok azon, hogy új ötleteket hozzak az edzésekre és folyamatosan tökéletesítsem a foglalkozások szerkezetét, az oktatás anyagát. Rengeteg kisebb-nagyobb változtatást próbálok ki veletek és "rajtatok" és kíméletlenül gyomlálom a be nem vált dolgokat, egyes megkövesedett dogmákkal együtt, hogy új- és megújított ötletekre cseréljem őket. De még így is nagyon sok ötlet végzi a fiókban, vagy a kukában. Az elmúlt egy-két évben ez a fejlődés talán fel is gyorsult. A rengeteg külső benyomás és a növekvő önállóság rendkívül inspiráló. Időnként azért aggódok, hogy nem túl gyors-e a tempó.

Mindez persze nem működne nélkületek, a tagság nélkül. Kellenek a rendszeres visszajelzések, a reakciók, hogy lássam, működik-e egy-egy oktatási módszer, veszitek-e az adást. Az ország- és a tapasztalatok szerint a nyugati világ Aikido klubjait sújtó probléma nálunk is jelentkezett: az aktív tagság öregszik, egyre többen esnek ki a rendszeres edzések körforgásából, a fiatal utánpótlás viszont nem érkezik olyan tempóban, hogy kipótolja a lemorzsolódott tagokat.
Generációs árkok szélesednek az új kezdők és a haladók közé, nincs a régen kényelmesen használható átmenet, ahol mindenki lát maga előtt valakit, aki egy kicsit előbb kezdte és ezért belátható távolságra van a szintje.
Ez egy olyan probléma, amit sokan megpróbálnak eltitkolni, akár saját magukat is becsapni, mert kínosnak érzik, ha kevesebben vannak, mint az Aikido fénykorában voltak. Mások szépen elhalványulnak és eltűnnek. Megint mások szerényen figyelmen kívül hagyják a jelenséget és csak mennek tovább, mondván nem a mennyiség, hanem a minőség a fontos a gyakorlásban és ez a tagokra is vonatkozik. Ez utóbbi számomra is csábító megoldás, de máskor meg inkább szeretnék szembenézni a problémával, hogy megoldhassam, ami megoldható belőle.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy olyan klubot vezethetek, amiben ilyen nagy arányú az aktív kemény mag. Miattatok érdemes ott lenni minden egyes edzésen és a lelkes hozzáállásotok ad rengeteg erőt ahhoz is, hogy továbbfejlesszem a saját tudásomat, hogy ne abból akarjak megélni, amit eddig gyűjtöttem össze az úton, hanem nálam sokkal tapasztaltabb tanároktól és hiteles mesterektől tanuljak én is.

A generációs szakadékot főleg azzal igyekszem kipótolni, hogy jó példával elől járva mindenkit arra bíztatok, látogasson különféle Aikido rendezvényeket, akár más klubok hétköznapi edzéseit, ahol megtalálhatja a szintben megfelelő gyakorló partnert. Ezt nem magamtól találtam ki, a Sansuikai közösség tagjaként én is kihasználom a tagság nyújtotta lehetőségeket. Yamada Sensei tanítványainak köre Európa szerte is széles és ezen belül is több erősen összetartó kör épült fel, amik között viszonylag szabad az átjárás. Itt könnyen megtalálja a neki való partnereket mindenki, legyen ifjú titán, vagy öreg harcos. Ha látszik rajtad, hogy tanulni vágysz, igyekszel a tatamin és nyitott vagy azon kívül is, akkor szívesen fogadnak és rengeteg támogatást kapsz. Nagyon örülök annak, hogy ezt már egyre több tanítványom is megtapasztalta, mert a shugyo egy olyan próbatétel, ami minden komoly gyakorló számára elengedhetetlen egy idő után. Az otthon melegéből rendszeresen ki kell mozdulni, más környezetben is kipróbálni a megszerzett tudást és az új élményekkel csiszolni rajta.

Persze nem mindenki jut el ezekre a (jellemzően külföldi) rendezvényekre. Nekik igyekszünk házhoz hozni a tudást, ideális esetben magát a tanárt. Az idén többek között ebből az okból alakítottunk új szervezetet, aminek egyik legfőbb célja az Aikido sokszínűségének megmutatása. A Sansuikai és USAF tanárai erre remek példák, hiszen ez az összetartó kör egymástól stílusban és habitusban egészen különböző tanárokból áll és a szervezet rendezvényein ez a sokszínűség nagyon sokat segít a tanítványoknak megtalálni a testhezálló formákat és megérteni a közös alapot, ami minden Aikido "stílust" összekapcsol. Ennek a sokszínűségnek a középpontjában áll Yamada Sensei, aki erős-, mégis pozitív egyéniségével egyben tartja a közösséget és aktívan munkálkodik azon, hogy ez őutána is működhessen és méltó utódok képviseljék az örökségét.

És most foglaljuk össze gyorsan az évet, ami érzésre elég mozgalmasra sikeredett. Épp most futottam át az Aikikai tagkönyvemet, mert biztosra vettem, hogy idén voltam a legtöbb nagy nemzetközi táborban és meglepve tapasztaltam, hogy az idei 11 tábor nem is volt kiemelkedő mennyiség: 2014-gyel kezdődően minden évben 10-11 alkalommal tanultam 6-8. danos tanártól. Valószínűleg Lesneven és Bernau adtak idén nagyobb súlyt - edzésnapban biztosan.

Az idei évet Donovan Waite Sensei-jel kezdtük Belgiumban, Sart Saint Laurent városában.

Ezután itthon voltunk Takanori Kuribayashi shihan táborában, amit Stephane Benedetti sensei bécsi tábora követett áprilisban.

Májusban Yamada Sensei-jel találkoztunk Krakkóban.

Az Aikido Sansuikai Budapest csapata Yamada Sensei-jel Krakkóban

Júliusban életre szóló élményeket szereztünk a Lesneven-ben töltött hét során.

Gábor, Eszter, Yamada shihan, én, Csilla Lesneven-ben

Csilla, én, Fukakusa shihan, Le Vourc'h shihan, Funakoshi shihan és Gábor Lesneven-ben 

De a nyári táboroknak itt még nem volt vége, augusztusban a Sansuikai nagy nyári táborában is ott voltunk Bernau-ban Gáborral.

Csoportkép Bernau-ból

Az őszt idehaza kezdtük: a szeptemberi Kokoro Találkozónak külföldi vendégoktatója is volt Edo Slui sensei személyében.

Aztán október elején Donovan sensei-jel találkoztunk Aradon.

...a végén pedig Belgrádban jártunk a szerb Aikido 50. évfordulója alkalmából rendezett szemináriumon Yamada Sensei-jel és Robert Le Vourc'h Sensei-jel.

Miklós és Zsolt most is igyekezett, de ezúttal nem sikerült lemaradniuk a fotóról Yamada Sensei-jel. :)

Robert Le Vourc'h shihannal Belgrádban

De az év legsűrűbb hónapja mégis a november volt. Az első hétvégéjén Gáborral Günther Stéger sensei táborában voltunk Pécsen.

...a második hétvégét Londonban töltöttük Donovan Waite és Collins Smith shihanok táborában.

Donovan sensei-jel, Anne-val és Edo-val Londonban

Eszter, Donovan sensei, Collins sensei, Anthea sensei és jómagam Londonban

A hétvége fenegyerekei: Ivan, én és George Londonban

...november utolsó hétvégéjét pedig ismét Belgiumban töltöttük, Donovan sensei-jel, ezúttal Eghezée városában

Donovan sensei-jel és a magyar lányokkal Éghezée-ben

Miguel, Peter Van Marcke shihan és jómagam Éghezée-ben

A fentieken kívül az év végére megtartottunk a 17. mini szemináriumunkat és az év elején a 10 napos kihívásunkat is megismételtük. Ezekre számítsatok jövőre is.

Már látom előre, hogy a jövő év is hasonlóan tartalmas lesz a számunkra és ezúttal sokkal több színvonalas programra készülhetünk idehaza is. Januárban Kuribayashi shihan jön az Aikikai Hombu dojo képviseletében, márciusban Donovan Sensei lesz a vendégünk budapesti táborában, de a hónap elején még meglepetés vendégként Peter Van Marcke shihan is beugrik hozzánk 1-2 edzésre.
Az év legnagyobb durranása Magyarországon viszont kétségkívül Mitsuteru Ueshiba Waka Sensei, a tokiói Aikikai Hombu Dojo vezetőjének budapesti látogatása lesz júniusban.

De újra lesznek jövőre külföldi táborok is és még ki tudja mi mindent tartogat számunkra 2019...

A magam részéről köszönöm ezt az évet nektek tanítványoknak, az edzőpartnereimnek és a tanáraimnak is és kívánom, hogy a következő is hasonlóan élménydús legyen.

Januárban találkozunk, addig is Kellemes Ünnepeket és Boldog Új Évet Kívánok!