Kokoro Kangeiko - Tiszteletadás az elhivatottságnak

A minap ért véget az idén már harmadik alkalommal megrendezett Kokoro Kangeiko. Aki nem tudná, miről van szó: ez egy előre kijelölt tíznapos időszak, amikor a résztvevők vállalják, hogy minden nap részt vesznek egy Aikido edzésen, de erre az időszakra nem vesznek ki szabadságot, hanem a munkájukkal és magánéletükkel egyeztetik össze a gyakorlásra szánt időt. Persze nem csak azok indulhatnak, akik biztosan teljesítik a 10 napot. Mindenki saját magát győzi le, így van olyan, aki 3-4 nappal is túlteljesíti az átlagos edzésszámát.

A kangeiko eredeti formájában téli edzést jelent és Japánban régi hagyománya van harcművészeti körökben. Van, ahol ez csak 1-2 napos rendezvény, egy hétvégi elvonulás keretein belül. Az eredeti kangeiko lényege, hogy a téli hidegben, akár a szabad levegőn gyakorolnak, ezzel edzve testüket és lelküket - innen az elnevezés: "hideg edzés".
Néhány éve olvastam egy írást arról, hogy a tokiói Aikikai Hombu dojoban is rendeznek kangeiko-t, ott a résztvevők azt vállalják, hogy a rendezvény 10 napos időszakában minden nap legalább egy edzésen részt vesznek. A 10. nap végén, azok, akik teljesítették a követelményt egy-, a dandiplomához hasonló igazoló oklevelet kapnak és emlékül egy tenugui-t a doshu aláírásával. Egy olyan dojo-ban, amit egyébként is minden nap lehet látogatni, ilyenkor felpezsdül az élet, többen jelennek meg a foglalkozásokon, hiszen a legtöbb Aikido gyakorló nem jár minden nap edzésre, hanem korának, elfoglaltságának és elhivatottságának megfelelően heti 2-4 foglalkozáson vesz részt.

A bentlakó (uchideshi), vagy elhivatott (jikideshi) tanítványok viszont minden nap többször a tatamin vannak és ezen kívül egyéb kötelezettségeknek is eleget tesznek a dojo rendjének fenntartása érdekében. Sokszor csak arra gondolunk, hogy milyen irigylésre méltó is az uchideshi élete, hiszen egy vagy több mester közelében él, minden nap a legjobbaktól tanul és más dolga nincs is, mint egész nap Aikidózni. Pedig rendkívüli mértékű elhivatottságra van szükség ahhoz, hogy valaki ezt hónapokon, vagy éveken át bírja fizikailag, szellemileg és lelkileg. Egy ilyen tanítványnak nincs szabadnapja, nincs hétvégéje, minimális a magánélete és a kisebb sérülések sem jogosítják fel arra, hogy elmulassza a kötelességeit.

Amikor mi évente egyszer egy rövid időre óvatosan belekóstolunk ebbe az életvitelbe, akkor magunk is megtapasztaljuk, hogy milyen áldozatokkal jár ez nekünk és gyakran a családunknak is. Emiatt egyrészt nagyon büszke vagyok mindenkire, aki felvállalta ezt a kihívást és nekiindult a 10 napnak, és külön értékelem azokat, akik teljesítették is a programot. Másrészt viszont ezzel a rendezvénnyel a tiszteletünket is kifejezzük azok felé, akik az életüket az Aikido gyakorlásának szánták és teszik ezt a mai modern világban is. Dicsőség, kupák és pénzdíj nélkül.

Következzenek azok nevei, akik vállalták a kihívást és mellette, hogy hány napot teljesítettek a tízből:

• Lenhardt Szabolcs - 10 nap
• Szabó Csilla - 10 nap
• Ana Cadena - 9 nap
• Kiss György - 8 nap
• Miczán László - 8 nap
• Domokos Gergő - 7 nap
• Kanyó Miklós - 7 nap
• Lehmann László - 4 nap
• Orbán Eszter - 4 nap
• Józan Ágnes - 3 nap