A Tökéletes Uke

Az alábbi cikk Javier Domínguez írásának magyar fordítása. Az angol nyelvű eredeti az Aikido Deshi blogon jelent meg "The Perfect Uke" címmel. A fordításért szeretnék köszönetet mondani Szilágyi Zsuzsának. A cikket azért tartom érdemesnek magyar nyelvű közlésre, mert a legtöbb részletében tükrözi a saját ukemiről alkotott nézeteimet, mindezt szépen összeszedett formában. Remélem, hogy inspirálólag hat az ismerőseimre és tanítványaimra is.

A Tökéletes Uke

Patrick ukézik Sharonnak

Valamikor aikido-pályafutásom során elhatároztam, hogy én akarok lenni a tökeletes uke. Még most, évekkel később is messze vagyok ettől a céltól (nagyon messze), de ez a gondolat segített változtatni azon, ahogy edzem - úgy gondolom, jó irányban. A kérdés önmagáért beszél - milyen is a tökéletes uke? Egyáltalán, mit jelent az, hogy uke?

A hivatalos megfogalmazás szerint az uke az a személy, akin végrehajtják a technikát. Az uke kezdeményezi a technikát azáltal, hogy támad, és a partner végrehajtja rajta a gyakorlatot. Ez a folyamat az "ukézás", aminek a fő célja, hogy védje az ukét a technika végrehajtása folyamán. Ez önmagában szakképzettséget igényel, és a Shihan-ok nagyra értékelik a szerepét a tanítás folyamatában. Valószínű hallottál már róla, hogy Tamura Sensei volt az O-Sensei egyik kedvenc ukéja. Vagy napjaink híres ukéjairól, mint például Donovan Waite, Peter Van Marcke, Vu Ha, Tod Martin, Jaime Khan, John Chiarolanzio, Mike Jones, Stephanie Cook, vagy Sam Taitel, hogy csak párat említsünk.

Vu Ha ukézik Yamada Sensei-nek a 2015-ös USAF Nyári Táborban

Nemrég egy edzőtáborában Bruce Bookman Sensei (Seattle, Washington), azt nyilatkozta, hogy az uke szó jelentése az, hogy "befogadni". Bookman Sensei szerint az ukénak sokoldalúnak kell lenni. A legjobb ukék nyitottsággal, őszinteséggel és elkötelezettséggel válaszolnak a partnerüknek, azzal a céllal, hogy megőrizzék a kapcsolatot az uke és a nage között. Mindezt úgy, hogy közben magukat is védik. Más nézőpontból, önvédelmet gyakorolnak nyílt, őszinte és elkötelezett kapcsolat jóvoltából.

Amikor elhatároztam, hogy a legjobb uke leszek, figyelembe vettem a testem korlátait. Ezért az én szerepem kevésbé szól a látványos esésekről és dobálásokról (egész egyszerűen, mert ezeket én nem tudom végrehajtani), sokkal inkább az őszinteségről és a kapcsolódásról. Van egy pár olyan vonatkozása az ukeminek, amit én mindenáron szeretnék elkerülni. Én is elkövettem őket a magam idejében, és ma is edzem olyan emberekkel akik még mindig gyakorolják őket, de ezeken a hozzáállásokon változtatni kell. Azokról az aspektusokról, amelyeket megéri megőrizni, most következzen egy (nem kimerítő) lista:

Az első aspektus, ami engem érdekel, hogy mutassam, hogy élek. Kezdő koromban úgy ukéztam, hogy a lehető leghamarabb lent voltam a szőnyegen, hogy a partnerem végre tudja hajtani a rögzítést. Később elkezdtem követni, amit a partnerem csinált. Ennek a másik oldala, extrém esetben, a teljes ellenállás, amikor nem hagyod, hogy a partnered eldobjon. Ennek okai lehetnek félelem, sérülés, az az érzés, hogy "jobb" vagy, mint a nage, ha "tanítani" akarod a nagét, ha rossz napod van, vagy csak egyszerűen bunkó akarsz lenni.
Ma, megpróbálom követni a partneremet, akárhová visz is. Ez azt jelenti, hogy ha nem mozdítja ki a központomat, akkor nem gurulok, vagy ha úgy adódik, felállok. Emellett megpróbálom érezni, hogy merre is akarnak vinni. Ebből következik a második pontom:

Légy őszinte az ukemiddel! Ne akard megpróbálni előre kiszámítani, milyen irányba fogsz ukemizni, csak mert a technikát egy bizonyos irányba mutatták be. Akármennyire is elvárás egy nage-tól, hogy kövesse amit az oktató bemutatott, uke-ként az a szerepem, hogy sokoldalú legyek és magamba fogadjam, amit a nage rajtam végrehajt. Úgy gondolom, Osawa és Shibata Senseiek nem azért mutatnak be különböző technikákat az edzéseiken, hogy összezavarják a tanítványokat, sokkal inkább azért, hogy az ukét megtartsák őszintének. A bemutatások során, amikor a Sensei kihív egy tanítványt ukézni, az uke még nem tudja, mi lesz a végrehajtandó technika az elején. Egy pár gyakorlat után már jobban le tudják reagálni a technikát, amit a Sensei végrehajt. Ez azonban nem jellemző Osawa Sensei-re. Ő egyfolytában technikát vált a gyakorlat közben, szerintem azzal a céllal, hogy az uke felkészült legyen és megfelelően tudjon reagálni, mivel minden támadás egy új gyakorlat kezdete is egyben. Az ukénak fogalma sincs, hogy mire számítson. Abban a pillanatban, ahogy elkezdek azzal foglalkozni, hogy vajon mi lesz a nage következő mozdulata, elveszítem a kapcsolódást. Az ukemim elveszíti az őszinteségét.

Szerintem ez nagyon fontos aspektusa az ukeminek. Sugano Sensei normál edzéseken gyakran két-három különbözőféle reagálást is bemutatott egy-egy támadásra. Azt tanácsolta nekünk, hogy ezeket mindig variáljuk különböző sorrendben, ezzel segítve az ukénkat a koncentrálásra és a megfelelő módon való reagálásra. Ha nem tudod, mi lesz a nagéd következő mozdulata, nem tudod előre eltervezni, hogyan fogsz esni, de ha mégis megpróbálsz előre eltervezett módon érkezni, biztos hogy meg fogsz sérülni. Semmi taktika. Nem könnyű, mégis, szerintem nagyon fontos. Én mindig megpróbálok őszintén ukézni. Hangsúlyozom, hogy "próbálok".

Tiszteld a nagé-dat! A nage a saját útját járja a tanulásban. Ha segíteni akarjuk a nagét ebben, akkor ki kell zárnunk az egónkat a folyamatból. Ha azáltal akarunk tanítani, hogy ellenállást tanúsítunk egy bemutatott technikára válaszul, azzal vajon nem csupán a saját egónkat akarjuk kifejezésre juttatni a tanítás célzata helyett? Az az uke, aki csak akkor hajlandó követni egy technikát, amikor ő úgy gondolja, hogy az helyesen van végrehajtva, inkább csak árt a partnerének, mintsem hogy tanítaná. Ez a fajta tanítás csakis a Shihan-ok és az instruktorok kiváltsága. Neked nem ez a fajta tanítás a célod, amikor ukézol. Az igaz, hogy vannak kivételes esetek, mint például amikor egy teljesen kezdővel edzel. De én ebben az esetben is ellenőrzöm a lelkiállapotom és hozzáállásom, hogy biztos legyek benne, ez nem-e rólam szól. Mert nem szabad, hogy rólam szóljon. Könnyű az ellenállás csapdájába esni, ha ismerjük a technikát.

Légy szabad! Véleményem szerint ez a végleges cél. Amikor ukézom, szabad akarok lenni a félelemtől, attól a gondolattól, hogy szar napom volt, attól, hogy mi lesz vacsorára, vagy éppen, hogy "mmm, milyen helyes az az új lány!". Egy akarok lenni az Univerzummal. Ez nem éppen a legegyszerűbb tanítás, és elég gyakran, én is azt mondom magamnak: "Mmm, talán 10 év múlva...".

Egy beszélgetésben Bookman Sensei-jel említette, hogy az ukemi célja változhat, aszerint, hogy kinek, és mikor ukézol: "Amikor egy csoport előtt ukézunk, a célunk, hogy segítsünk a nagénak abban, hogy közvetíthesse az üzenetét. Gyakorlatban, próbálnunk kell őszintének lennünk a nagéval, és viszonyítási pontként szolgálni neki, hogy megértse, hol is tart a tanulás útján." Emellett említ még egy fontos pontot, ami az, hogy az Aikidoban nincs helye a versenynek. Azt vallja, hogy "az uke feladata, hogy meghatározza a gyakorlás intenzitását, ezáltal rávezetve a nagét, hogyan koordinálja a saját sebességét és a kokyut. Nehéz, és nagyon finom folyamat meghúzni a határt aközött, hogy ellenállunk egy gyakorlatnál, illetve hogy túlságosan is segítőkészek vagyunk. Bookman Sensei így fejezi be mondanivalóját: "Mivel nem az a cél, hogy kiszűrjük azokat a technikákat, amelyek nem elég praktikusak, vagy hogy megtudjuk, hol is vannak a gyenge pontok, a gyakorlás hasznossága teljesen az uke és a nage egységén múlik."

Egyszóval, az út nehéz, rögös és hosszú. Én is öregszem, és nem tudok olyan gyorsan követni dolgokat, mint kezdő koromban, amikor még azt sem tudtam, hogyan vagy mi célból kövessem. Hogy a tökéletes uke legyek, nincs más választásom, mint hogy alkalmazzam az alapelveket, a saját korlátaimon belül. Úgy gondolom, gyakorlat teszi a mestert. De a gyakorlás hasznos és céltudatos kell hogy legyen, mint ahogy azt Sugano Sensei mondta. Őszinte gyakorlás.